Egy remek mese lesz .
Ezzel lett befejezve :
ne szegjed meg szeretetet ,
mellyel egy ember egytejesen szeret .

Egy rettegett pelyhes ,
melynek eledele gerle , verebek
s terepen lelt nem-ember lelkek , 
egytejes szeretetre kelt
egy veres cselessel .
Veres cseles
ez egy nem-megkezesedett  eb ,
melynek bekecse veres
s kedvenc eleldele
pelyheskertekben elcsent
pelyhes petesejtes .

Letelepedtek :
egynek telephelye
jegenye teteje lett ,
veres cseles meg
vermet szerkesztett lent ,
jegenye mellett .

S egytejes szeretettel csevegtek reggel este .

Persze egyszer
rettegett pelyhes petesejtet tett le
s veres cseles gyerekeket ellett .

Egyre mentek ,
eledelt kerestek szerte ,
erre s nem-erre  ,
mert gyerekeknek
eledel kellett .

Egyszer
rettegett pelyhes
nem ejtett el
egy lelket sem
eledelnek .

Ejnye , egye fene !
Elcsenem veres cseles gyerekeket !
S ez lett :
el lettek csenve
s be lettek kebeleztetve fent ,
jegenye teteje rejtett pelyhes gyerekekkel .

Ej , de kesergett veres cseles megjelenve :
egy gyerek sem szendergett  ,
fekete veremben csendet  lelt.

Tehetett-e egyebet ,
lent ,
esetlen ,
gyenge repszervetlen ?

Fejet felemelve
megfenyegette e pelyhest :
Lelketlen , kegyetlen ,
nem verhetlek meg ,
de
Legszentebb nem felejt el !

S ez lett.

Egyszer egy helyen
kecske lett felszeletelve ,
heves veres pernye
sercegtette e kecske-szeleteket .

Rettegett pelyhes elcsent egyet ,
gyerekekhez reppent vele
s letette e pernyelepte szeletet :
egyetek gyerekek !

Nedvetlen gyep ,
mellyel e helyet befedte ,
veresre hevesedett e pernyelepte meleg szelettel
s gyerekek ,
jegenye ,
pelyhes
lelket vesztettek .

ezopusz  mese