Egy remek mese lesz .

Ezzel lett befejezve :

ne szegjed meg szeretetet ,

mellyel egy ember egytejesen szeret .

Egy rettegett pelyhes ,

melynek eledele gerle , verebek

s terepen lelt nem-ember lelkek , 

egytejes szeretetre kelt

egy veres cselessel .

Veres cseles

ez egy nem-megkezesedett  eb ,

melynek bekecse veres

s kedvenc eleldele

pelyheskertekben elcsent

pelyhes petesejtes .

Letelepedtek :

egynek telephelye

jegenye teteje lett ,

veres cseles meg

vermet szerkesztett lent ,

jegenye mellett .

S egytejes szeretettel csevegtek reggel este .

Persze egyszer

rettegett pelyhes petesejtet tett le

s veres cseles gyerekeket ellett .

Egyre mentek ,

eledelt kerestek szerte ,

erre s nem-erre  ,

mert gyerekeknek

eledel kellett .

Egyszer

rettegett pelyhes

nem ejtett el

egy lelket sem

eledelnek .

Ejnye , egye fene !

Elcsenem veres cseles gyerekeket !

S ez lett :

el lettek csenve

s be lettek kebeleztetve fent ,

jegenye teteje rejtett pelyhes gyerekekkel .

Ej , de kesergett veres cseles megjelenve :

egy gyerek sem szendergett  ,

fekete veremben csendet  lelt.

Tehetett-e egyebet ,

lent ,

esetlen ,

gyenge repszervetlen ?

Fejet felemelve

megfenyegette e pelyhest :

Lelketlen , kegyetlen ,

nem verhetlek meg ,

de

Legszentebb nem felejt el !

S ez lett.

Egyszer egy helyen

kecske lett felszeletelve ,

heves veres pernye

sercegtette e kecske-szeleteket .

Rettegett pelyhes elcsent egyet ,

gyerekekhez reppent vele

s letette e pernyelepte szeletet :

egyetek gyerekek !



Nedvetlen gyep ,

mellyel e helyet befedte ,

veresre hevesedett e pernyelepte meleg szelettel

s gyerekek ,

jegenye ,

pelyhes

lelket vesztettek .

ezopusz  mese