Egyszer ,
 egy szeretett fejedelem
nemfejedelem bekecset vett fel .
Elment egy vedelde-helyre .

Emberekhez elegyedett s leste , keseregnek-e ?
Lel egy leszegett-fejes fegyverest .
Ez nedvvel telt szemmel
egy kehely veres hegylevet vedelt.

Ej!
Kelmed de nem nevet !
Keservedet  fecsegjed el nekem!
 kezdett bele fejedelem.

Hej , nehezen fecseghetem ezt el
Reggel pelyheskertek fejedelme  s Kerek Meleg felkelnek
s egy ember ,
melyet egytejes szeretettel kedvelek ,
le lesz fejezve.
Fejesnek engedetlenkedett .
Gyere , centem egy sem , de vedelj velem !
Fegyveremmel rendezem e hegylevet :
levelesbe nyesegetve szerkesztettem ennek egy helyettest

Nevetett ezen rejtetten e  fejedelem.

Rendben vedeltek rengeteget s reggelre kelt.

E  fegyveres fej-lenyes helyre ment.

Percek teltek el ,
rengeteg ember tengett-lengett leselkedve ,
de ember , mely fejeket nyes , nem jelent meg .

Ellenben megjelent
fejedelembekecsben
e fejedelem ,
mellyel este vedelt.

Ember!- zengett ez
Egytejesen szeretett embered feje Veled legyen lenyesve!
Ez egy rendelet : tedd!

Hej de berezelt e fegyveres :
levelesben nyesegetett fegyverrel
fejet nyesned lehetetlen!
De , esze penge , egy percbe sem telt s terve lett…

Hej , szeretett felem! –  kesergett.
Fejed le nem nyeshetem ,
keblem belerepedne !
Legszentebb!
Legyen fegyverem levelesben szerkesztett !

S ez lett!

Persze fejedelem nevetett egyet e cselen
s meg lett kegyelmezve .
Egytejesen szeretett fele sem lett lefejezve…

Mátyás király és a katona