Egyszer ,

 egy szeretett fejedelem

nemfejedelem bekecset vett fel .

Elment egy vedelde-helyre .



Emberekhez elegyedett s leste , keseregnek-e ?

Lel egy leszegett-fejes fegyverest .

Ez nedvvel telt szemmel

egy kehely veres hegylevet vedelt.



Ej!

Kelmed de nem nevet !

Keservedet  fecsegjed el nekem!

 kezdett bele fejedelem.

Hej , nehezen fecseghetem ezt el

Reggel pelyheskertek fejedelme  s Kerek Meleg felkelnek

s egy ember ,

melyet egytejes szeretettel kedvelek ,

le lesz fejezve.

Fejesnek engedetlenkedett .

Gyere , centem egy sem , de vedelj velem !

Fegyveremmel rendezem e hegylevet :

levelesbe nyesegetve szerkesztettem ennek egy helyettest

Nevetett ezen rejtetten e  fejedelem.

Rendben vedeltek rengeteget s reggelre kelt.

E  fegyveres fej-lenyes helyre ment.

Percek teltek el ,

rengeteg ember tengett-lengett leselkedve ,

de ember , mely fejeket nyes , nem jelent meg .

Ellenben megjelent

fejedelembekecsben

e fejedelem ,

mellyel este vedelt.

Ember!- zengett ez

Egytejesen szeretett embered feje Veled legyen lenyesve!

Ez egy rendelet : tedd!

Hej de berezelt e fegyveres :

levelesben nyesegetett fegyverrel

fejet nyesned lehetetlen!

De , esze penge , egy percbe sem telt s terve lett…

Hej , szeretett felem! –  kesergett.

Fejed le nem nyeshetem ,

keblem belerepedne !

Legszentebb!

Legyen fegyverem levelesben szerkesztett !

S ez lett!

Persze fejedelem nevetett egyet e cselen

s meg lett kegyelmezve .

Egytejesen szeretett fele sem lett lefejezve…

Mátyás király és a katona